Erdélyben egyedülinek számító vállalkozás működik Kisgalambfalván, Szabó-Bilibók Attila aquapóniája egy természetes körforgáson alapuló zárt rendszer, ahol a halak és növények egymást tartják fenn: a halürülék a vízzel együtt átkerül a növényekhez, azok felveszik a tápanyagot, és a megtisztított vízfelesleg visszakerül a halakhoz. Ez a különleges vállalkozás az egyik iskolapéldája annak, hogy egy vidéki vállalkozás is lehet kreatív, sikeres.

Vállalkozz vidéken! címmel nemzetközi ifjúsági csereprogramot bonyolított le múlt héten a Keresztúr Térségi Mezőgazdászok Egyesülete, melynek vesszőparipája a vidéki élet fenntartása, megbecsülése és kihasználása. Öt országból jöttek önkéntesek, hogy feltérképezzék a helyi sikeres vállalkozásokat. Egyik helyszínre mi is elkísértük őket. A rendezvénysorozaton hat-hat fiatal képviselte a következő országokat: Románia, Magyarország, Spanyolország, Görögország és Litvánia. A program célja, hogy a részvevők ismereteket és készségeket szerezzenek egy saját vállalkozásötlet megvalósításához. Az első két napon hazájuk vállalkozói helyzetét osztották meg egymással, a cégalapítás különböző akadályait boncolgatták, esténként egymás konyhakultúrájával ismerkedtek meg, majd példaértékű környékbeli gazdaságokat térképeztek fel, ahol a házigazdák meséltek tapasztalataikról. Az egyik ilyen helyszínre mi is kilátogattunk a csoporttal: Kisgalambfalván Szabó-Bilibók Attila Erdélyben egyedülinek számító Aquapóniájában ismerkedtünk meg közelebbről a rendszer működésével és egyéb biotevékenységekkel. „Az aquapónia egy természetes körforgáson alapuló zárt rendszer, ahol a halak és növények egymást tartják fenn, röviden a halürülék a vízzel együtt átkerül a növényekhez, azok felveszik a tápanyagot, és a megtisztított vízfelesleg visszakerül a halakhoz. Előnye az, hogy télen-nyáron működik” – foglalta össze röviden az öko növénytermesztési módszert a tulajdonos, aki maga építette a rendszernek helyet adó épületet, bemutató jelleggel és saját használatra. Kialakításánál fontos szempont volt a nap járása, a tető dőlésszögének, fényáteresztő tulajdonságának érvényesülése. Természetes körforgásban Az aquapónia kifejezés az aquakultúra (vízművelés) és a hidropónia (föld nélküli termesztés, jelen esetben kavics) kombinációja. Benn két 1000 literes víztartály áll egymás mellett, egyik a halaké, a másikba folyik át automatikusan az ürülékes vízük, amelyet egy búvárszivattyú visz fel a kaviccsal feltöltött tálcákban található palántákhoz.

Bemutató az akvapóniában.

Az ürülékbe azonnal beköltöznek olyan baktériumok, amelyek lebontják azt, így a kavicságyban sarjadó növények fel tudják venni a tápanyagot. Az így megtisztított víz egy túlfolyón keresztül jut vissza a halakhoz, amelyeket egyébként értelemszerűen biotáppal etetnek. Bármilyen hal megfelel a célnak, hiszen csak az ürülékére van szükség, de ha a húsáért is tenyésztenénk, az külön szempont lehet. Jó a törpeharcsa, a szibériai tokhal, Attila azonban a kárászra esküszik, „mert igénytelen, még a gumicsizmában is megél, sokszor plusz hatvan fok van bent, és azt is bírja”. A növényekkel még most kísérletezik, egyelőre ötféle paradicsomot, paprikát, csípős paprikát, háromféle retket, vízitormát termeszt saját célra. Utóbbi a japán csípős fűszerkrém, a vaszabi alapanyaga, de nem igazán ismert errefelé, holott külföldön a salátabárokban, szendvicsezőkben igen felkapott, mert nagyon egészéges. Nagyon jól érzi itt magát, igénytelen, és gyorsan szaporodik. A gyökérnövények is megteremnének, „csak mivel nem kemény a talaj, szanaszét ágazódnának” – és mutat is egy retket, hogy nem fejlődött ki a feje. „Egyedül spenótot nem tudnánk termeszteni, csak ha külön hozzáadnánk a vasat, mert azt az egyet nem tartalmaz a halürülék” – tette még hozzá. A kavics egyébként termesztő közegül szolgál, a vízszűrésben van szerepe, és azért is szükséges, hogy ne dőljenek el a növények, tudom még meg.

Forrás: Liget.ro