Mondogatta sokszor egyik tanárom a fenti mondatot. Ez zajlik a világban már évtizedek óta. A tegnap olvasott hír kapcsán ez arra módosítható: Probléma okozó probléma kezelés.

Ugyanis tegnap megjelent egy hír, hogy másfél milliárd, kiírva: 1.500.000.000 Eurót különít el a romániai mezőgazdasági minisztérium újabb öntözőrendszerek kialakítására, melyből majdnem 800 ezer hektárral nő az öntözhető területek nagysága. A teljes hír itt olvasható: https://maszol.ro/belfold/Masfel-milliard-eurot-kulonit-el-ontozorendszerek-kiepitesere-a-mezogazdasagi-miniszterium

Történik mindez 2022-ben, mikor látjuk, hogy a fél világ szárazsággal küzd, sorra száradnak ki a tavaink, patakjaink (Tűnik el a víz ott ahol már régebb óta használják az öntöző rendszereket). Leszűkítve, hacsak a Kárpát-medencét nézem, pár év késéssel lemásoljuk a Magyarországon már rég bevezetett folyószabályozás mellett az öntöző rendszereket is. Így már gyakorlatban is láthatjuk Magyarországra tekintve, hogy ez zsákutca. Pontosabban, hogy egy aktuális mondást idézzek (igaz más kontextusban hangzott el), saját magunk tüdőn lövésé zajlott Magyarországon. Nagy területek sivatagosodtak el az Alföldön, kiszáradtak patakok, csak az elmúlt egy hónapban naponta olvashattuk, hogy ez a tó száradt ki, az a tó száradt ki (csak egy hír a sok közül: https://www.idokep.hu/hirek/kiszaradt-a-vekeri-to ). S ezt az egyszeri olvasó elfogadja, gondolja ez normális folyamat. Pedig nem az. Nem az, lent írom is, hogy miért nem.

Tehát Magyarország intő példa lehet Románia számára. Ahol a rossz vízgazdálkodásnak, a rengeteg műtrágyának, és vegyszerezésnek köszönhetően, lassan visszafordíthatatlanná válnak a folyamatok. Sivatag, vízhiány, élelemhiány, méhek pusztulása, s tudjuk már rég, ha a méhek kihalnak az emberiség maximum még 4 évet marad a Földön. (Eistein számítása, s ő pedig már közel 100 éve megmondta.) Magyarországon pedig ennek ellenére a kisiklott vonat próbál tovább haladni, még nagyobb erővel.

Azért szomorúak a fenti tények és intézkedési tervek, mert nem titok, hogy léteznek más, a világ több pontján (de Magyarországon és Romániában is) bevált módszerek, melyek a jelenlegi probléma okozó probléma kezelés helyett, nemhogy fenntartható, de a természetet gyarapító, a vizet megtartó, és az ember egészségét szolgáló környezetet, élelmiszert tud létrehozni.

Vegyük is sorra ezeket a módszereket, amelyeket ráadásul ötvözni is lehet, hogy még hatékonyabban gyarapítsuk világunkat. Ezek a módszerek mind-mind nyilvánosak, megtekinthetők, mégis a világ döntéshozói, vagy nem látják, vagy nem akarják valakik, hogy láthassák, neadjisten támogathassák az ilyen kezdeményezéseket.

Most csak két fő módszert mutatok be, de létezik ennél több lehetőség is.

No-till, azaz szántásmetes, talajtakarásos gazdálkodás

A már egy korábbi bejegyzésemben bemutatott no-till, azaz talajmegújító gazdálkodás, melyről most részletesen nem írok, elolvasható a bejegyzésemben: https://szaboattila.ro/2022/06/24/163/

Ezzel a módszerrel csak cím szavakban leírva: mindig takarva van a talaj (nem viszi el a szél, nem mossa el az eső a talajt), nagyfokú a biodiverzitás (sok növény, virág, méhecske, és egyéb állatok), nem szükséges műtrágya (hiszen a takarónövényeink termelik meg a szükséges tápanyagokat), nem szükséges vegyszerezni (megint csak marad a biodiverzitás, méhek boldogok stb.), a lehulló csapadék nem folyik el, hanem tárolódik helyben, a téli hólé is tárolásra kerül a földben. Visszatér a talajélet (mikróbák, kukacok, gombák, mikorrhizák stb). Valamint nem utolsó szempont, hogy akár már a 3. évtől nagyjából 70% olcsóbbá válik a termelés (ezzel együtt kevesebb munka, több idő a családdal). Valamint még egy nagyon fontos szempont, az üvegházhatást kiváltó szántás is megszűnne.

Tovább nem is részletezem, aki beleásná magát ezen a honlapon kezdheti a tájékozódást: https://www.takaronovenyek.hu/

2. Vizgazda, vízönellátó módszer

Dr. Országh József által kidolgozott módszer, mellyel az adott telken, vagy az országban tarható a leesett víz jelentős része. Jelenleg a leesett víz legnagyobb része távozik az országból a folyókon keresztül (teszem hozzá a jelenlegi gazdálkodásnak köszönhetően a talaj is távozik hordalék formájában). Nem mennék itt most bele a részletekbe, mert nagyon szerteágazó, mégis egyszerű a módszer. Ajánlom olvasóim és a döntéshozók figyelmébe, hogy tanulmányozzák, olvassák. Országh József halála előtt kiadott egy nagyjából 600 oldalas könyvet is erről, mely minden szinten leírja a megoldást (háztáji, település szinten is). Címe a Víz és a gazdája (https://tisztaviz-uzlethaz.hu/termek/5853/). De felsorolom az online elérési lehetőségeit is a módszernek, valamint a sok közül egy előadás linkjét is bevágom:

http://www.eautarcie.org/hu/

A fenti előadásban még egy (kiegészítő) módszer is bemutatásra kerül: a magonc fák módszere. Többet nem árulok most el róla, ezzel is ösztönözve mindenkit az előadás meghallgatására 🙂 … Talán majd egy külön bejegyzésben írok róla.

Végezetül összegezve, költői kérdésként teszem föl: Mennyivel hasznosabban lehetne elkölteni azt a 1,5 milliárd eurót, ha nem haszontalan (környezetre és az emberiségre hosszútávon káros) öntözőrendszerekre, hanem a gazdák mentális-, és technológiai átállását támogatnák belőle a fent felsorolt két módszer valamelyikére, vagy akár mindkettőre? A rengeteg egyéni pozitív hatás mellett (kevesebb munka, kevesebb költség, több idő a családra, kevesebb szívinfarktus, kevesebb agyvérzés, minőségi éltető táplálék stb.), még az anyaföld is örülne, s ezáltal az emberiség is. Nem szántanánk el a talajt, megszűnne hosszabb távon a szélsőséges időjárás, több csapadék lenne, élhetőbb környezet, melyet a méhecskék megnyugtató zümmögése leng körül.

Olvassunk, tájékozódjunk, változtassunk gondolkodásunkon, majd cselekedjünk. Nekünk s unokáinknak fontos ez. Ne feledjük a Föld nélkülünk is el lesz még évmilliókig. Magunkért aggódjunk ne a Földért, és ezáltal a Föld is jól fogja érezni magát.