10 éves az Ólommadár

10 éves lesz az Ólommadár. Szeptember 9-én ünnepli a csíkszeredai Ólommadár kávézó, kultúr-kocsma, koncerthelyszín fennállásának 10. évét. Nemrég meghívót kaptam az eseményre, annak apropóján, hogy 2012. szeptember 12-én, üzlettársaimmal megnyitottuk az Ólommadarat. Csíkszereda első, s talán jelenleg is egyetlen romkocsma stílusú helyét.

A történet úgy kezdődött, hogy Szőcs Barni barátom hívására Csíkszeredába a Corvinus Egyetem által indított Vezetés és szervezés mesteri szakra felvételiztem 2011 nyarán. Ősszel az oktatás elindulása után, Nagyváradról megérkezvén, Barnival úgy döntöttünk, hogy egy csíki kocsmatúrával ünnepeljük meg, hogy újra egyetemista lettem, immár Csíkszeredában. Ahogy annak rendje s módja tartja, végig jártunk minden kávézót kocsmát s mindenütt megittunk egy italt (na jó néhol talán többet is). Mindennek az lett a következménye, hogy az este végére megállapítottuk, hogy Csíkszeredában igazából nincsen kocsma. Sok szép hely van, mind szép s „puccos”, de nincs olyan, ahol felszabadultan lehet beszélgetni, italozni, anélkül, hogy félni kelljen, hogyha netán kiborul a pohár, a drága bőrfotelt, s a drága berendezést tönkre tennénk. De semmiképp sem találtunk olyat, amelynek, laza, otthonias hangulata van. Szinte másnap hívtam is a váradi üzlettársam, harcostársam (aki akkor épp Tusnádfürdőn lakott, de budapesti … kacifántos ez :)), hogy mi a helyzet Csíkszeredában, és kellene valamit lépjünk. Neki sem kellett több, elkezdődött a tervek szövése immár hármasban, Barni barátomat is bevonva. Talán azt érdemes tudni, aki nem tudná, hogy akkor már üzemeltettünk Nagyváradon egy két szintes romkocsmát (Gekko és Bánya neveken), melyet 2007-ben alapítottunk.

Pár hónap keresés után épp Karácsony előtt meg is lett a kiszemelt helyszín. Így nézett ki:

Így 2012 elején nekifogtunk az előkészítésnek, és az építésnek. Szokásunkhoz híven, saját kézzel, barátokat, ismerősöket, rokonokat, s néhány helyi művészt bevonva folyt a munka (Itt most nem nevesítek senkit GDPR okokból, mivel annyian voltak, hogy míg mindenkitől külön engedélyt kérek, talán októberre sem tudom közzétenni a bejegyzést 😀 ). Köszönet nekik.

Érdekes adalék lehet a régi és a jelenlegi Ólommadár rajongóknak az, hogyan is lett ez a neve a helynek. Így a 10 éves évfordulóra talán nyilvánossá válhat:

Eredetileg Pinocchio projekt néven futott (még az ezzel a hellyel kapcsolatos dolgok mappája a gépemen a mai napig ezt a nevet viseli :D). Azonban ahogy haladtunk a munkálatokkal, zajlott az élet a nagyváradi helyünkön is. Az akkori üzletvezetőnkkel tanácskoztunk épp, mikor meséli, hogy az egyik pincérlány eltörte a lábát és gipszben jár dolgozni. Csak az a baj vele, hogy amúgy is nagyon lassú mozgású volt, de most így gipsszel olyan mint egy Ólommadár – panaszolta az üzletvezetőnk. Az óriási nevetés mellett, ez úgy megmaradt nekünk, hogy a Pinocchio projektből Ólommadár projekt lett. Ez tehát az Ólommadár név rövid története, egy aranyos, ám lassú nagyváradi pincérlányról kapta a nevét.

Bár sok érdekes történet fűződik még a csíki kocsmánk alapításához, de azt hiszem legyen most ennyi elég, talán a 15, vagy a 20 éves ünnepen megosztok még néhány jó „storyt”, de a 30 és a 40 évesre is marad bőven érdekesség.

Külön öröm számunkra, hogy nyitáskor kb. 50 férőhelyes kiskocsma úgy kinőtte magát, hogy most több mint 500 főt lehet leültetni, de tartottak már Ólomfeszteket ezernél több vendéggel is. Mikor eladtuk, egy fontos elvárás volt az új tulajok felé. Hogy ezt a szellemiséget, hangulatot és stílust, nem szabad elrontani. Ezt oly annyira megfogadták, hogy az eredeti belső tér talán 80%-ban még a mai napig ugyanaz, megért 10 évet változtatás nélkül. Aki ismeri a „kocsmaipart”, tudja, hogy ez nagyon nagy szám. Úgy látszik jó alapokat raktunk le annak idején.

A végére zárásként még egy igaz történet, ami jól vissza adja azt, minek is sikerült lerakni az alapjait 10 évvel ezelőtt. Nyitás másnapján, Barnika felhívta Giacomello Robertot (itt kivételt teszek a GDPR-ral, mert ahhoz, hogy értsük, és el tudjuk képzelni a történetet, tudnunk kell, hogy kiről van szó), hogy látogasson felénk egy kávéra. Emlékszem épp a pult mögött álltam, mikor belépett az ajtón. Ledermedt, széttárta a lábait és a karjait (mint egy rögbi játékos a kezdés előtti szertartáskor), és ennyit mondott, talán inkább kiáltott, idézem: „Azt a k***va!!! Ez lesz a kedvenc helyünk!” … S a többi már történelem.

Isten éltesse az Ólommadarat!

Néhány kép az archívumból. S aki még nem járt a Madárban az itt járthat utána: Olommadár Facebook